Dreamcatcher

Ez már nem tudom hanyadik álmom volt a síelésről. Ezúttal apámmal voltam és gyalog sétáltam az alpok között. Ahegyek a teljesen egyenes, vízszintes földből nőttek ki, mint Ausztráliában. Az egyik hegynél megálltunk, és apám mondta hogy itt van a szállásunk. Egy hatalmas hotel volt a hegy szélébe építve. Csodálkoztam, mert úgy emlékeztem hogy a hegy másik szélében lesz a szállásunk. Sielni úgy általánosságba véve szeretek a szép kilátás miatt, amiatt hogy eljátszadozhatokm a gondolattal hogy én most egy ujgazdag osztrák állampolgár vagyok egy magára sokat adó mégis aprócska alpokközti falucskában. És tavaly azóta mióta elhatároztam hogy részt veszek as ítáborban csak méginkább lehet hogy tudat alatt erre vágyom hogy síeljek, mert azthittem ott majd mindenki jófej lesz.

Névnapja voltapámnak, és ott volt a nagyapám is aki ugyan Károly, de az álmomban György volt, ezért ő is névnapját ünnepelte. Így megünnepelhették egymás névnapját. A legroszabb az volt hogy én is György voltam, az én névnapomat is mindenki megünnepelte, de mivel én nem vittem magammal semmi ajándékot én nem tudtam megünnepelni az ő névnapjukat. Nagyapám módos ember lévén nem egy 30ezrest (tizesekben), hanem az újonnal papírra gyártott "37ezrest" adta a kezembe. Apám mondta is hogy becsüljem meg nagyon. Halálciki szokott lenni amikor ők adnak nekem valamit én meg nem viszonzom. Főleg amikor anyámmal ellentétben akkoris adják azt a valamit amikor én ugyanazt a valamit (most nem a pénzről van szó hanem például a "névnapi ajándék"-ról mint mindenesetben ugyanolyan dologról) már évek óta nem adom, és utólag elkezdeni adni ugyanaztavalamit már tiszta ciki lenne, mert feltűnne, és szóvátennék.
Nem csopdálom hogy ezt álomodtam hiszen apámat fel se qakartam köszönteni miután kiderült hogy névnapja alkalmából elmegy visegrádra (és nem jön a ballagásomra). Pedig sokszor szembe jut hogy fel kéne, meg is néztem mikor van a névnapja, és két egymáshoz nagyon közeli napon van, tehát nem egyértelmű, az egyik április vége, a másik május legeleje. Meg kell tehát kérdeznem őket de az meg tiszta ciki mert azzal elárulom hogy nem tudom, és leleplezem a szándékot hogy ezúttal megtörvén a szokásokat névnapján is fel akarokm köszönteni nem csak születésnapján.

A másik álmom a hegyek iközti büfében volt a barátnőmmel. A büfében csak ropi volt, keksz, és almalé. Ezekből is csak egy, ezért ezeket egyből meg is vettem. Ezek a raktárban voltak ezért be kellett mennem hátulra, de oda csak engem engedtek be válogatni a barátnőmet nem.
A következő képen meg a Moszkva térre rohantam a Kosztolányi Dezső iskolától hogy találkoztzak valakivel, mert úgy ítéltem meg hogy gyalog gyorsabban odaérek mint bármilyen közlekedési eszközzel. Nagyon gyorsan oda akartam érni az illetőhöz, de mégis elválasztott minket az a kis domb aminek egyik felén a gimnázium másik felén a moszkva tér van. és bár futottam, azaz minden erőmet beleadtam, nem értem oda, és ő nem futott csak állt. Várt rám.