HTML

Dreamcatcher

Álomnapló. Mivel két életem van minek legyen egy blogom? Itt az életem éjszakai feléről próbálok mesélni. Méghozzá azokról az éjszakáklról amikor alszom is. A jogot fenntartom magamnak hogy álmaimat cenzúrázva egyes részléetekre csak célzásokban adjam közre, illetve hogy bizonyos értelmezéseket egyáltalán ne tárjak a nyilvánosság elé, amennyiben ez más embert is érinthet (hiába akrok őszinte lenni, más ember lehet hogy kevésbé akar).

Friss topikok

  • Faculty: tudom, köszönöm, azon vagyok, csak van párd dolog amit azért ide se írnék ki. (2008.04.14. 21:35) befektetés

Linkblog

erős idegzetűeknek

2008.04.22. 11:22 Faculty

Az első részben egy táborszerűségben lehettem, talán sítáborban. Nagyon csúnya voltam. Már feküdtem volna le aludni, mikor egy kislány közölte velem hogy jólnézek ki. Ez igazán jólesett abban az elég önbizalomhiuányos állapotban, még akkoris ha csak egy kislány volt.
A második részben saját tengelyem körül forogva a földfelszínhez körel repültem lefelé egy domboldalon, majd amikor leértem továbbfolytattam a repülést, majd egy focimeccs közepére értem. Nem tudtam irányítani magamat ezért nagyon féltem hogy vel fog találni a labda. Ezt valószínűleg a született feleségek miatt álmopdtam, mert volt benne egy rész ahol a kisgyereket pofántalálja egy baseball labda. Ezekután rá kellett jönnöm hogy az egész pálya egy kockában van. MInt a Counter-strike-éban. A Pálya szélén hegyek vannak, a hegyek mögött egy olyan vékony sávnyi fű, mint a metrón a biztonsági sáv. Ezekre ugrálva mégnagyobbakat lehetett repülni, és az egész világot be lehetett járni.

Mivel Madonna új albumát nagyon hiányosan és rosszulmegcímezve feltették az internetre, egy Madonna koncetről álmodtam ami valami elegáns hotelben volt. A hotel ablakából kinézvbe lehetett volna élvezni a koncertet, de abba a terembe ahonnan ezt meg lehetett volna tenni egy lépcsőn kellett menni, a lépcsőről viszont semmit nem lehetett látni, márpedig aki nem egy állat volt az csak a lépcsőig jutott. A Hotel az Örs vezér tér egyik sarkábnan volt. Már egy félórája ment a koncert amikor rájöttem hogy mindenkinek külön fejhallgatója van hozzá, és ezért nem hallottam eddig semmit.

Épp vége volt a sulinak osztálytársammal, amikor az ő akkori és az én mostani barátnőmmel találkoztunk a suli előtt. Nekem valami apróságértt gyorsan vissza kellett mennem a suliba, és mire visszaértem már senki nem volt sehol.  Nem tehettem mást kerestem őket égen földön, megnéztem őket a felújított 57-ben, (ahol a társadalomismerettanárunk kortyolgatott valami koktélt) ott volt az osztálytársam akin számonkértem hogy miért nem vártak meg. Azt mondta csak azért mert a lányoknak sietiük kellett hogy elérjék a vonatot. De mostmár visszatért hogy örüljek.

Egy benzinkutat kerestünk az éjszaka közepén mert csak az volt nyitva, enni akartunk valamit. Nálunk egy bhelyen ahol valójában nnincsn is benzinkút, volt egy MOL kút, ami zárva volt, legalábbis nem dolgozott ott senki, de a benzines dobozok kinn voltak hagyva bárki elévihette őket. Hogy mindenki azthiggye rólam hogy okos vagyok, én megkérdeztem hogy mennyi a kőolaj hordónkénti világpiaci ára. A dologgal csak annyi volt a probléma hoghy doboz volt és nem hordó, és benzion és nem kőolaj. El akartuk adni ami ott elvihető volt.

Épp kajáltam, egy társasággal, az asztalnak majdnem a sargán ültem, jó hosszú asztal volt. Bejött a szobába két menő csávó, és lerakott két szemüveget az asztalfőn (mellettem) ülő arcnak a széke alá. MOndták hogy "sssss" azaz hogy senkinek egy szüt se erről. Én fel akartam venni a szemüvegeket, de amikor észrevették az asztalnál hogy mit cisnálok, egyből kiröhögtek hogy az a szemüveg nem nekem van odatéve, hanem az asztalnál valaki másnak. Mivel anyám nagbyon okosan tudja berendezni a lakást, ezért aztán átültünk egy nagy kanapéra, amire csak én nem fértem rá ezért leültem egy székre a társaságtól jó távol. Fáztam, betakargattam magam ,és álmos is voltam. Az egyetlen aki foglalkozott velem az egy kisfiú volt, aki állandóan belém akart harapni, de én nem szankcionbálhattam meg, arra ott voltak a szülei akik ügyet sem vetettek rá.
Az unokatesómat, bizonyos Julcsit anyukája kínálgattta mindenféle édességgel mert rosszul volt és hogy hátha ez enyhít a nyűgösségén. Mindenféle édesség volt az asztalon, de mindegyik ilyen "B kategóriás" édesség volt míg Julit "A kateghóriás" édességekkel kínálgatta. Pl volt az asztalon keksz, de amire én vágytam az egy jó nagy kávé lett volna. Kérttem is kávét, de kettőt hozott be, az egyiket nekem simán, a másikat Julinak extra csokishabbal. Majd miután már csorgott a nyálkam az extrahabos kávé után még megkérdezte Julcsit hogy nem kér e esetleg "hablevest". Én is kértem, de sajnos csak pont annyi volt amennyivel a Julcsi jól lakhatott volna. Julcsit elég sokáéig kellett unszolni hogy végre megegye azt a finom hablevest. na erre már mindenből elegem volt. Szerinbtem ez olyan lehetett mint amilyet a Frici papában szoktak elszolgálni, a gyümölcsleves, amire valami kurvanagy de finom tejszínhabot tesznek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dreamcatcher.blog.hu/api/trackback/id/tr36436739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása