Dreamcatcher

Egy hatalmas nagy terembe kellett rohannom. Olyan volt mintha én lennék Jack Bauer a 24-ből. Egy óriási tesiterem volt, ahol valami hegedűkoncertet adtak. Ott voltak az X aktákból a kormánynak azok az emberei akiket mindig látni lehet, de nem lehet tudbni a nevüket, és takargatják az informácikat a földönkívüliek létezéséről. ők ünnepeltek a legfelső sorban. Én feleltem a hangosításért, ami az elkső szót után be is szart. Majd a kameraman voltam.

Egy dobozban voltam én és a kamera, és a hegedűkoncertet kellett volna filmeznem, de a csajokat filmezhtem a nézőtérből. Olyasmi nagyszerű klipet kellett volna forgatnmom mint amilyen a himnusznak is van, ahol a kamera folyamatosan átrepüli a zenekart. Nekem elkezdett görcsölni a gyomrom a nagy sebességtől. Egy idő után már azt kívántam hogy álljon le a kamera, de az egyre csak gyorsult. Csapó haverom bezzeg imádja a sebességet - gondoltam, és megporóbáltam arra visszagondolni hogy milyen jó érzés is ez főleg azalapján ahogy Csapó a motorozás örömeiről beszél. De olyan érzés volt mintha börtönben lennék, nem tudtam kontrollálni az egyre növekvő sebességet. Eszembe jutott mennyien halnak meg operatőri munkában amikor ilyen sebességgel mozog a kamera. Nekem csak a hegedűkoncertre kellene figyelnem. A kamerával hirtelen belenagyítottam a közönségbe és egy pár pillanatra ki tudtam venni Klárit akit szerencsére nem volt nehéz mert a hajáról megismertem. De aztán hamar el is tűnt. Én meg nekicsapódtam a falnak mely egy ajtó felett volt., A dobozt ugyanis amiben én és a kamera voltunk, nemcsak irdatlan sebességgel mozgott a hegedűkoncert körül, hanem egyre fejjebb is ment, és úgy nézett ki a tesiterem mint a parlament, ahol a nagy középső teret a falak úgy vesztik körbe hogy ilyen kis teraszok vannak, a közönség a teraszokon állt, én a közönség feje felett filmeztem elvileg a hegedűköncertet gyakorlatilag a szembe levő falon a közönséget. Szerencsére a terasz üres volt, nem láthatták a becsapódást, és a hegedűkoncertnek is vége volt. De nem tuidtam lejönni pedig brúzolnom kellett. Hívtam az igazgatóüt aki persze nem tudott leszedni de mondta hogy akkor hívjha az embereket. Közben nekem már nagyon kellett hugyoznom.