Dreamcatcher

Azt álmodtam volt egy új robogóm. Teljesen reális volt az egész. Nem mehettem vele sokat mert sokat kellett volna költenem a benzinre ezért folyton azon gondolkoztam hogy csak minden másnap járjak-e suliba, meg hogy ha ott hagyom budapest közepén akkor elmehetek bulizni és majd maximum visszajövök érte. A Csapó megtanított a városligetben hogyan ne álljak vele fejr meg egykiét extrém trükköt is mutatott.
Be lehetett vinni a suliba, és ott lehetett hagyni, de onnan minthsa ellopták volna. mert benne volt a slusszkulcs.

Láttam azt a kreativitást eléggé kreatívan kerülő filmet, a Hipervándort még egy pár hete és most valéami hasonlót álmodtam. A szobám sarkában volt egy fényes golyü, amibe beledobtram a párnámat, és elnyelte. Beleugrottam én is, és ki nem találnátok, egy sípáélyán voltam, méghozzá felette repültem és próbáűltam leesmni de nem sikerült.

Aztán egy erdőben repkedtem, de csak folyamatosan sikerült mint supermannek, úgy mint a hipervándoroknak, úgy nem.

a margitszigetet felülről láttam. elárasztotta a duna az egészet, de a strand, (amely négyzet alakú volt) megmaradt, és a strandoló emberek is ott voltak. Tulajdonképpen az egész sziget csak a strand medencéjének a széle volt, amikilógot a vízből és elválasztotta a folyó dunát a strand álló vizétől. El volt árasztva a rakbart is, a házak ajtajának közepéig állt a víz, de mivel meleg volt ezért ezzel senkinek nem volt baja. Láttam ahogy a margitszigetet határoló terület kjöré a korlátoikat megpróbáűlják visszaállítani a víz főlé.

Az első részben egy táborszerűségben lehettem, talán sítáborban. Nagyon csúnya voltam. Már feküdtem volna le aludni, mikor egy kislány közölte velem hogy jólnézek ki. Ez igazán jólesett abban az elég önbizalomhiuányos állapotban, még akkoris ha csak egy kislány volt.
A második részben saját tengelyem körül forogva a földfelszínhez körel repültem lefelé egy domboldalon, majd amikor leértem továbbfolytattam a repülést, majd egy focimeccs közepére értem. Nem tudtam irányítani magamat ezért nagyon féltem hogy vel fog találni a labda. Ezt valószínűleg a született feleségek miatt álmopdtam, mert volt benne egy rész ahol a kisgyereket pofántalálja egy baseball labda. Ezekután rá kellett jönnöm hogy az egész pálya egy kockában van. MInt a Counter-strike-éban. A Pálya szélén hegyek vannak, a hegyek mögött egy olyan vékony sávnyi fű, mint a metrón a biztonsági sáv. Ezekre ugrálva mégnagyobbakat lehetett repülni, és az egész világot be lehetett járni.

Mivel Madonna új albumát nagyon hiányosan és rosszulmegcímezve feltették az internetre, egy Madonna koncetről álmodtam ami valami elegáns hotelben volt. A hotel ablakából kinézvbe lehetett volna élvezni a koncertet, de abba a terembe ahonnan ezt meg lehetett volna tenni egy lépcsőn kellett menni, a lépcsőről viszont semmit nem lehetett látni, márpedig aki nem egy állat volt az csak a lépcsőig jutott. A Hotel az Örs vezér tér egyik sarkábnan volt. Már egy félórája ment a koncert amikor rájöttem hogy mindenkinek külön fejhallgatója van hozzá, és ezért nem hallottam eddig semmit.

Épp vége volt a sulinak osztálytársammal, amikor az ő akkori és az én mostani barátnőmmel találkoztunk a suli előtt. Nekem valami apróságértt gyorsan vissza kellett mennem a suliba, és mire visszaértem már senki nem volt sehol.  Nem tehettem mást kerestem őket égen földön, megnéztem őket a felújított 57-ben, (ahol a társadalomismerettanárunk kortyolgatott valami koktélt) ott volt az osztálytársam akin számonkértem hogy miért nem vártak meg. Azt mondta csak azért mert a lányoknak sietiük kellett hogy elérjék a vonatot. De mostmár visszatért hogy örüljek.

Egy benzinkutat kerestünk az éjszaka közepén mert csak az volt nyitva, enni akartunk valamit. Nálunk egy bhelyen ahol valójában nnincsn is benzinkút, volt egy MOL kút, ami zárva volt, legalábbis nem dolgozott ott senki, de a benzines dobozok kinn voltak hagyva bárki elévihette őket. Hogy mindenki azthiggye rólam hogy okos vagyok, én megkérdeztem hogy mennyi a kőolaj hordónkénti világpiaci ára. A dologgal csak annyi volt a probléma hoghy doboz volt és nem hordó, és benzion és nem kőolaj. El akartuk adni ami ott elvihető volt.

Épp kajáltam, egy társasággal, az asztalnak majdnem a sargán ültem, jó hosszú asztal volt. Bejött a szobába két menő csávó, és lerakott két szemüveget az asztalfőn (mellettem) ülő arcnak a széke alá. MOndták hogy "sssss" azaz hogy senkinek egy szüt se erről. Én fel akartam venni a szemüvegeket, de amikor észrevették az asztalnál hogy mit cisnálok, egyből kiröhögtek hogy az a szemüveg nem nekem van odatéve, hanem az asztalnál valaki másnak. Mivel anyám nagbyon okosan tudja berendezni a lakást, ezért aztán átültünk egy nagy kanapéra, amire csak én nem fértem rá ezért leültem egy székre a társaságtól jó távol. Fáztam, betakargattam magam ,és álmos is voltam. Az egyetlen aki foglalkozott velem az egy kisfiú volt, aki állandóan belém akart harapni, de én nem szankcionbálhattam meg, arra ott voltak a szülei akik ügyet sem vetettek rá.
Az unokatesómat, bizonyos Julcsit anyukája kínálgattta mindenféle édességgel mert rosszul volt és hogy hátha ez enyhít a nyűgösségén. Mindenféle édesség volt az asztalon, de mindegyik ilyen "B kategóriás" édesség volt míg Julit "A kateghóriás" édességekkel kínálgatta. Pl volt az asztalon keksz, de amire én vágytam az egy jó nagy kávé lett volna. Kérttem is kávét, de kettőt hozott be, az egyiket nekem simán, a másikat Julinak extra csokishabbal. Majd miután már csorgott a nyálkam az extrahabos kávé után még megkérdezte Julcsit hogy nem kér e esetleg "hablevest". Én is kértem, de sajnos csak pont annyi volt amennyivel a Julcsi jól lakhatott volna. Julcsit elég sokáéig kellett unszolni hogy végre megegye azt a finom hablevest. na erre már mindenből elegem volt. Szerinbtem ez olyan lehetett mint amilyet a Frici papában szoktak elszolgálni, a gyümölcsleves, amire valami kurvanagy de finom tejszínhabot tesznek.

Valamiért beültem angolórára az osztályomba, és néztünk egy dokumentumfilmet egy szörnyről, ami lassan átcsapott akciófilmbe és egy nő üldözte a szörnyet karddal. Közben a tanárom megkérdezte tőlem hogy apám nem őrült e még bele appa hogy én vagyok a gyereke? Ezt azért kérdezhette mert az előttem fekvő adatbázisklezelésről szóló lap feladatain te3ljesen elvéreztem. Önbizalomnvövelésként meghallgattatta velem a Desiree - you gotta be c számot.
Unokatesómmal a városban jártunk. A klépek teljesen a ballagásos ámom folytatása voltak, az utcák kihaltak, a város kicsit olaszos.

Azafelé tartottunk az éjszakain, leszálltam, mert nyomott a piercingem. A számban volt ezúttal, de néha átrakosgattam a szemöldökömbe mert ugyanaz az ékszer volt. Kicsit féltem hogy ha egyszer kiveszem sosem fogom tudni visszatenni.
Hazafelé menet nagyon csúszós volt az út. A szemöldökömből úgy is ki tudtam venni hogy nem csavarom le a tetejét csak szimplán beakasztom. Félelmetes volt.

Mivel az este olyan három magasságában értem haza a fergeteges ZP nyitóbuliról ezért az álmom meghatározó élményévé ez lépett elő.
Mielőtt elmentünk volna, egy elég régi szar szám ment, amire mindenki akkorát táncolt hogy már énis jólkéreztem, és erre a számra még ottmaradtunk (meg aztán a következőre is). Egész álmom alatt ez a szám ment, és a németlektorom (bizonyos Ingrid) végzett rá elég furcsa fejmozdulatokat közben végig a szemembe nézve. Ennek még nemigen jöttem rá a jelentésére. A durva hogy felébredvén semmilyen motívumra nem emlékszem a számból.
A ZP partik egyébként akkor a legnagyobbak amikor már régen nem voltak, mert arra mindenki elmegy és mindenkivel összefutsz ott, a többi kezd unalmassá válni, de azért egész nyáron mégisdcsak odajársz:)
A második legnagyobbak a záróbulik, egyrészt mert nyár végén máűr unom annyira a helyet hogy ne járjak le, és kicsit megint újdonságnak számít, meg olyankor az emberben benne van hogy na ilyen nem lesz megint hónapokon keresztül.

Azzal kezdődörr hogy két osztálytársammal megismerkedtünk két lánnyal. FGelvittük őket a Pátyi unokatesóm házába, engem a csajok nagyon nem szerettek. valami finom volt a kaja. Osztálytársaim a csajokat nem tudták ....... .
Azt álmodtam hogy egy nap leszek kénytelen 5 órát vezetni, ráadásul a vizsgabiztosok végig az öt óra alatt lesni fogják a hibáimat. Ebben van valami realitás mert megint el vagyok késve a bejelentkezéssel.
Egy szórakozóhelynek voltam az igazgatója és be akart jönni két srác akiknek egy fekete sállal el voolt takarva az arcuk. Nem engedtem be őket a felismerhetetlenségre hivatkozva. Eleinte még beleegyeztek és elmnentek, majd amikor látták hogy a biztonsági szolgálatot kb én teszem ki odajöttek megverni engem. Elüvöltöttem magam hogy "biztonsági szolgálat" d csak kiröhögtek. Odajött a cégtől egy nagyon vékony ember, akit a hatfős tárwsaság el is vert. Én közbe fel tudtam menni a vezérlőterembe, és észrevettem hogy már megint a számítógépes rendszer összeomlása vezetett idáig. Valahogy meg tudtam oldani hogy a rendőröket jelezni lehessen egy térképen, és legalább oda csalopgassam a skacokat ahol a legtüöbb renrőr van a szórakozóhelyen.
Egy volt osztálytásam és egy Steve nevű valamikori pontnemosztálytársam is feltűntek egy "sorakozó erejéig", de szegény Steven mindenki csak röhögött, mert nem volt túl beszámítható állapotban.
Egy embert elküldtem a faszba. Már nagyon érett neki, de eddig nem jött oda balhézni, de álmomban odajött. Valószínűleg már régóta el akarom küldeni a picsába, de nem tudom az nekem miért lenne jó. Ezért nem küldtem még el a picsába a valóságban.

Ez már nem tudom hanyadik álmom volt a síelésről. Ezúttal apámmal voltam és gyalog sétáltam az alpok között. Ahegyek a teljesen egyenes, vízszintes földből nőttek ki, mint Ausztráliában. Az egyik hegynél megálltunk, és apám mondta hogy itt van a szállásunk. Egy hatalmas hotel volt a hegy szélébe építve. Csodálkoztam, mert úgy emlékeztem hogy a hegy másik szélében lesz a szállásunk. Sielni úgy általánosságba véve szeretek a szép kilátás miatt, amiatt hogy eljátszadozhatokm a gondolattal hogy én most egy ujgazdag osztrák állampolgár vagyok egy magára sokat adó mégis aprócska alpokközti falucskában. És tavaly azóta mióta elhatároztam hogy részt veszek as ítáborban csak méginkább lehet hogy tudat alatt erre vágyom hogy síeljek, mert azthittem ott majd mindenki jófej lesz.

Névnapja voltapámnak, és ott volt a nagyapám is aki ugyan Károly, de az álmomban György volt, ezért ő is névnapját ünnepelte. Így megünnepelhették egymás névnapját. A legroszabb az volt hogy én is György voltam, az én névnapomat is mindenki megünnepelte, de mivel én nem vittem magammal semmi ajándékot én nem tudtam megünnepelni az ő névnapjukat. Nagyapám módos ember lévén nem egy 30ezrest (tizesekben), hanem az újonnal papírra gyártott "37ezrest" adta a kezembe. Apám mondta is hogy becsüljem meg nagyon. Halálciki szokott lenni amikor ők adnak nekem valamit én meg nem viszonzom. Főleg amikor anyámmal ellentétben akkoris adják azt a valamit amikor én ugyanazt a valamit (most nem a pénzről van szó hanem például a "névnapi ajándék"-ról mint mindenesetben ugyanolyan dologról) már évek óta nem adom, és utólag elkezdeni adni ugyanaztavalamit már tiszta ciki lenne, mert feltűnne, és szóvátennék.
Nem csopdálom hogy ezt álomodtam hiszen apámat fel se qakartam köszönteni miután kiderült hogy névnapja alkalmából elmegy visegrádra (és nem jön a ballagásomra). Pedig sokszor szembe jut hogy fel kéne, meg is néztem mikor van a névnapja, és két egymáshoz nagyon közeli napon van, tehát nem egyértelmű, az egyik április vége, a másik május legeleje. Meg kell tehát kérdeznem őket de az meg tiszta ciki mert azzal elárulom hogy nem tudom, és leleplezem a szándékot hogy ezúttal megtörvén a szokásokat névnapján is fel akarokm köszönteni nem csak születésnapján.

A másik álmom a hegyek iközti büfében volt a barátnőmmel. A büfében csak ropi volt, keksz, és almalé. Ezekből is csak egy, ezért ezeket egyből meg is vettem. Ezek a raktárban voltak ezért be kellett mennem hátulra, de oda csak engem engedtek be válogatni a barátnőmet nem.
A következő képen meg a Moszkva térre rohantam a Kosztolányi Dezső iskolától hogy találkoztzak valakivel, mert úgy ítéltem meg hogy gyalog gyorsabban odaérek mint bármilyen közlekedési eszközzel. Nagyon gyorsan oda akartam érni az illetőhöz, de mégis elválasztott minket az a kis domb aminek egyik felén a gimnázium másik felén a moszkva tér van. és bár futottam, azaz minden erőmet beleadtam, nem értem oda, és ő nem futott csak állt. Várt rám.

Április 30.án lesz két órakor a ballagásom. Elvileg. És én pont ezt a daáétumot láttam álmomban. Fel se voltam rá készülve. Valami nagvyon csöves ruhában voltam és nem hittem el hogy ez a dátum és ennyi az idő. Elindultam ebben a szakadt ruhában. Bár jelenleg úgy áll a helyzet hogy senki nem fog eljönni a ballagásomra aki sulin kívól ismer (köztük a szüleim sem), most én lettem volna az aki nem ment voilna el.
Elmentem, de mikor odaértem már rötét volt, de a ballagás még nem kezdődött el, és még apám sem ért oda.
Apám egyébként azért nem fog a ballagásomra eljönni mert szervezett neki a felesége egy meglepetés bulit névnapjára, és ez a bli pont akkorra esik amikor ballagok, mert qa hotel ahova őt meg még harminc embert befizettek, csak akkor üóres, egyébként máskor nem lenne nekik hely. Lemondani a már befizetett harminc embert nem lehet. Mivel ez meglepetés volt nem szólhattam el magam, ezért azt kelklett játszanom hogy "igen apu, már alig várom, tök jó lesz mikor eljösz majd a ballagásomra". Miközben a csaláűdból még ő az az ember akivel tényleg beszélgetnék.
Evelin is álmodott hasonlót, és mivel folyamatosan mondogatja hogy utána már nem leszek a barátja lehet hogy ez jött át valahogy nekem is tudat alatt. Tegnap írt egy blogbejegyzést arról hogy a ballagás bár egy ünnepség neki pont ezért mégsem akkora buli.

Úghy volt hogy ledőlök tíz percre, de valaki felhívott, megszakírtotta, és én bosszúból visszaaludtam de az már nem tíz perc volt. Kár, pedig tanulni akartam délután.

Egy üzletember lehettem. Tele volt a kezem kötegekkel. Túl akartam rajtuk adni de a kutyának nem kellettek. Nem tudom mik lehettek. Az amerikai jelzálogpiaci válság következtében sokan járhatnak így. Valószínűleg sok energiát fektettem be abba hogy azok a papírok érjenek is valamit.
Nem csak túladni akartam rajtuk. Azt tudtam hogy senkinek nem kell. Egyike lehettem azoknak a bankároknak akik nem vallják be, hogy bankjuknak mennyi az adósságuk, illetve hogy a bankjuk felé felé mennyi a ki nem fizetett kölcsön. Ha ugyanis túl nagy nem fektetnek be a bankba.El akartam rejteni a papírokat hogy ne találják meg, de olyan sok papír volt hogy sehova nem fért el.
Ebből elvileg az a kérdés következik amit az igék hátrahagynak.......
Mit akarhatok elrejteni? Min akarhatok túladni? Mibe fektettem bele aránytalanul sokat?

 Utána egy kocsinál álltam egy volt legjobb haverommal. Valójában nem az exhaverom volt. Az unokatesóm összejött egy sráccal aki régebben kurvákat akart futtatni hogy megéljen valamiből, és egy fél évre lejöltözött hozzá, nem is beszélt velem, azt se tudtam él-e, hal-e. Állítólag olyan körülmények közt élt, hogy a fürdőszoba használhatatlan volt, és egy lkéánynak aki velük élt csak egy bugyija volt az sem volt sosem kimosva.
Krisztiánnak hívják a srácot. Mostz is kurvákat keresett, de nem futtatni akarta őket hanem a futtatókkal akarta megbeszélni hogy hadd szálljon be a "bizniszbe". Én mondtam neki hogy "öreg ez nem jó ötlet". Azzal érveltem hogy ezek a stricik elég rosszarcok, könnyen baja eshet, de őt csak a pénz érdekelte. Nem csoda hallván milyen körülmények között élt.
Unokatesómat állítólag nem engedte haza. Félt hogy megcsalja, és ha megpróbált elszökni, agyonverte. Ehhez képest azért elég jól nézett ki unokatesóm amikor újra láttam, még a régi volt, a kedve is rendkívül vonzódott a cigány káromkodásokhoz.
Aztán megkapta amit akart. A kocsihoz ahol álltam odajött egy elég csövesnek tűnő nem olyan fehér bőrű bvanda. Csak annyit láttam amikor visszafordultam hogy épp verekedni akartak. Egy csattanásra fordultam vissza amit egy vipera adhatott ki. Ekkor ébredtem fel.